“A béke kultúrája 2001 – Önkéntesek a nemzetközi barátságért”
Az UNESCO 2000-re hirdette meg a „Béke Kultúrája” mozgalmat, melyet később kiterjesztett az egész évtizedre. 2001 ezen kívül az Önkéntesség Éve.
2001. augusztus 3-án pénteken kezdtük a projektet. Ezt a napot igazából csak arra szántuk, hogy a résztvevők (önkéntesek Franciaországból, Romániából, Szlovákiából, Albániából és persze Magyarországról) megérkezzenek Esztergomba, ami majdnem sikerült is mindenkinek.
Az igazi kezdet aug. 4-én volt. Úgynevezett orientációs foglalkozásokkal, kommunikációs, személyiségfejlesztő tréninggel, a csapatépítés fokozatainak elemzésével, ismerkedéssel és a tábor célkitűzéseinek ismertetésével telt el a hétvége (aug. 4-5.).
Mindezek mellett szombat este az osztrák IRFF vezetőjétől hallhattunk egy lebilincselő előadást a megbocsátás hatalmáról, majd vasárnap délután a magyarországi Nők Világbéke Szövetségének elnöke tartott egy beszámolót az ENSZ jelenlegi törekvéseiről, főbb irányelveiről. A két napos bemelegítő elmélkedést egy pazar diavetítéssel zártuk vasárnap este, melyet két országos hírű természet fotós rendezett számunkra.
A késve érkezett résztvevőkkel együtt végül is 20 fővel vágtunk bele nagyra törő terveink megvalósításába, hogy egy különleges békeparkot hozzunk létre.
Agusztus 6-án hétfőn aztán megtudhattuk, hogy mire is vállalkoztunk. Egy kis gyakorlás a csákánnyal, ásóval, lapáttal, és a délelőtti munka eredményeként készen állt a 12 gödör a 12 fa és a másik 12 (szerencsére jóval kisebb) gödör a fák nevét jelölő betonba ágyazott kőtáblák számára. A három csapat (Törpök, Zöld Békák, Béke Hősei) mind örömmel nyugtázták, hogy az ütemtervnek megfelelőn a munka oroszlánrészén immár sikeresen túl vagyunk.
A délután során a szállást biztosító iskola számára is felajánlottuk segítségünket, mely a játszótéri mászókák és a környező padok átfestéséből állt. A parkban végzett kisebb finomítások mellett egy a kiválasztott személyek életrajzát tartalmazó (magyar-, szlovák- és angol nyelvű) ismertető táblát is elhelyeztünk.
Este az Ipoly Eurorégió vezetőjének előadását hallgatva képet kaphattunk a térség átjárható határaiért tett munkáról.
Másnap (aug. 7.) az iskola körüli munkával kezdtük a napot. Aztán ebéd után elültettük a frissen leszállított 12 db platánfát az önkormányzati kertészet segítségével. A már 8 éves, előnevelt, kb. 4 m magas, u.n. konténeres fák karóval történő fixálása kisebb komplikációk árán de azért sikerült.
Az utolsó még Esztergomban töltött estén a Szentgyörgymezői Olvasókör szervezésében a helyi fiatalok (mellesleg komoly Európa- és Világbajnoki helyezéseket elért tánccsoportja) modern táncokat bemutató előadásán vettünk részt. A rendezvényt egy német testvérváros kamarazenekara zárta le klasszikus és népies darabok előadásával.
Szerda délelőtt még az iskola helyreállításán dolgoztunk, majd délután a már teljes pompájában elkészült parkot ünnepélyes keretek között átadtuk Esztergom város polgármesterének.
A projekt első fejezetét ily módon lezárva átköltöztettük a tábort Párkányba, hogy a Duna Szlovák oldalán fejezzük be a „missziót”.
A kompozást követően az első estén a CARP diákszervezet képviselője tartott előadást a szexuális forradalom etikai, morális, családi értékek vonatkozásában kifejtett hatásáról.
Csütörtökön aztán ismét a kemény munka következett: előkészíteni a terepet a faültetéshez. Ekkor már sürgetett bennünket az idő, mivel aggasztó hírek érkeztek a fák állapotáról; minél hamarabb el kellett őket ültetni. Szerencsére az önkormányzati munkások (és persze a légkalapács) segítségével gyorsan ment a munka, így még aznap helyükre kerülhettek a fák.
Este a szlovák általános iskola népi táncosai mutattak be szlovák táncokat és dalokat.
Pénteken befejeztük az utolsó simításokat is a parkon, valamint a szállásadó általános iskolában (hasonlóan, mint az esztergomi oldalon) kisebb tatarozási munkákban segítettünk. Ilyen volt pl. az iskolakapu lefestése, a rózsakert rendbetétele, stb. Délután a párkányi termálfürdőbe is ellátogattunk, majd este a szlovák UNESCO-tól érkezett vendégünk tartott beszámolót az emberi jogokról.
Szombat délelőtt még egy utolsó nekirugaszkodással megtisztítottuk az iskola futópályáját a rajta kialakult kisebb méretű dzsungeltől és a korábbiakban elkezdett munkálatokat is befejeztük.
A délután folyamán átadásra került a békepark esztergomihoz hasonló kialakítású itteni fele is, melyet ezúttal számottevő érdeklődés kísért.
Utolsó esténket egymás szórakoztatásával, mulattatásával töltöttük. A csapatban és egyénileg előadott énekeket és egyéb mókás prezentációkat követően minden résztvevőnek köszönetet mondtak a szervezők. Átadásra kerültek a személyre szólóan kiállított oklevelek, bizonyítandó a hősies, önkéntes részvételt, majd mindenki legnagyobb örömére elfogyasztottuk az alkalomhoz illő tortát is.
Vasárnap reggel még elköszöntünk egymástól és Párkánytól is, aztán mindenki irányt vett otthona felé.
Pécsre már régóta hazaértünk, de a békepark, aminek megvalósítását immár magunk mögött tudhatjuk továbbra is sokszor az eszünkben van. A közreműködő iskolákkal és önkormányzatokkal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Bízunk benne, hogy kellő képen megbecsülik és gondját viselik a rájuk bízott értékeknek. Olyan értékek ezek, amelyek nem csak a külső, hanem a belső számára is legalább ugyanolyan fontosak, ha ugyan nem fontosabbak. Reméljük, hogy külső céljaink mellett a belső is be fog teljesülni: hogy ennek a békeparknak nem csak a majdan hűvöset adó árnyéka, hanem az alkotók szándékából fakadó szellemisége is vonzani fogja az embereket. Inspirációként és példaként a békés együttműködésre és a szeretetre – határok nélkül.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az Ifjúsági és Sport Minisztériumnak is, amiért támogatásával hozzájárult az Esztergom és Párkány városokban létrehozott békepark kialakításához.